Magyar Professzorok Nemzetközi Szövetsége megrendüléssel és mély fájdalommal tudatja, hogy dr. Füleky György professzor emeritus, az MPNSZ elnökségi tagja és aktív munkatársa súlyos betegség után, 2018. május 4-én, 73 éves korában otthonában elhunyt.
A megemlékezés teljes szövege az alábbi linken érhető el: Megemlékezés
Elhunyt Oláh György, Nobel díjas kémikus, az MTA tiszteleti tagja, Szövetségünk előd szervezetének, a Magyar Professzorok Világtanácsának tiszteletbeli elnöke. Életének, munkásságának bemutatására közöljük is az MTA által kiadott, tudományos eredményeit is részletesen bemutató méltatást.
Életének kilencvenedik évében Beverly Hillsben elhunyt Oláh György, a 20. század egyik legmeghatározóbb kémikusa, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja – tájékoztatta Robert Aniszfeld, a Loker Szénhidrogén-kutató Intézet ügyvezető igazgatója március 9-én Hargittai István akadémikust. Oláh György 1994-ben kémiai Nobel-díjat kapott a karbokationok kutatásában elért eredményeiért. Oláh György 1927-ben Budapesten született. Tanulmányait a Piarista Gimnáziumban, majd a Budapesti Műszaki Egyetemen folytatta. Érdeklődése a szerves kémia felé fordult, 1949-ben doktorált. 1954-ben csatlakozott a Magyar Tudományos Akadémia újonnan létrehozott Központi Kémiai Kutatóintézetéhez, ahol szerves kémiai kutatócsoportot alapított. Oláh György 1956-ban családjával együtt elhagyta Magyarországot. Előbb Kanadában éltek, majd 1965-ban az Egyesült Államokban telepedtek le. 1977-től Kaliforniában élt és dolgozott, ahol a Dél-kaliforniai Egyetem professzora, illetve a Loker Szénhidrogén-kutató Intézet igazgatója volt.
A karbokationok és elektronhiányos részecskék területén elért eredményei új szemléletmódot nyújtottak a szén-hidrogén és szén-szén kötések elektrofil aktiválása során tett alapvető felfedezéseihez, és elméleti alapul szolgáltak új, korszerűbb szénhidrogén-kémiai eljárásokhoz. Az általa kidolgozott módszerekkel vált lehetségessé a karbokationok mint stabil, hosszú élettartamú részecskék előállítása és megfigyelése. A karbokationok kutatásában elért eredményeiért Oláh György 1994-ben megkapta a kémiai Nobel-díjat.
Oláh György a tengerentúlról is folyamatosan tartotta a kapcsolatot a magyar kutatókkal. A Magyar Tudományos Akadémia 1990-ben tiszteleti tagjává választotta. 2011-ben Széchenyi-nagydíjjal tüntették ki világszerte számon tartott és nagyra becsült kémiai kutatásaiért és eredményeiért, azoknak ma már klasszikusnak számító tanulmányokban és könyvekben való közzétételéért, a kémiai tudományok fejlesztése, eredményessége, a kutatási eredmények gyakorlati hasznosítása érdekében végzett tudományos munkásságáért, valamint az új tudósnemzedékek számára példaképül szolgáló életpályájáért.
Emlékét kegyelettel őrizzük.
Magyar Professzorok Nemzetközi Szövetségének Elnöksége
Szomorú hírt kaptunk, elhunyt Szilágyi Pál professzor, az erdélyi magyar felsőoktatás kimagasló egyénisége, a Sapientia Magyar Tudományegyetem alapító rektora, elődszervezetünk, a Magyar Professzorok Világtanácsának alelnöke, az elmúlt 5 évben Szövetségünk elnökségi tagja, kedves barátunk és kollégánk.
Életének, munkásságának bemutatására és méltatására a Sapientia MTE által kiadott közleményt vesszük át és tesszük közzé.
Szilágyi Pál matematikus az erdélyi magyar közélet közismert szereplőjeként, az elmúlt két és fél évtized egyetemszervezésének aktív részvevője, a romániai magyar nyelvű felsőoktatás egyik legfontosabb alakítója volt.
1933. június 18-án született a Szilágy–Bihar–Szatmár találkozásánál fekvő Tasnádon. Középiskolai tanulmányait a nagyváradi Klasszikus Líceumban végezte 1951-ben, majd a Bolyai Tudományegyetem Matematika-Fizika Karán szerzett egyetemi oklevelet 1954-ben. Egyetemi pályafutását 1954-ben a Bolyai Tudományegyetemen kezdte, majd az egyesített Babeş-Bolyai Tudományegyetemen folytatta. 1962-től adjunktus, 1980-tól docens, 1990-től pedig professzor. 1963-ban megszerezte a matematika tudományok doktora címet. 1972–1973, valamint 1991–1992 között Humboldt-ösztöndíjas volt Németországban. 2000–2007 között a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem professzora, utána emeritus professzor.
Kutatási területei a parciális differenciálegyenletek, nem-lineáris funkcionálanalízis, variációs egyenlőtlenségek.
Szakközleményei jelentek meg a Mathematica, Studii şi Cercetări Matematice, C.R. Acad. Sc. Paris, Archiv der Mathematik, Z. angew. Math. Phys, c. szakfolyóiratokban és különböző konferenciakötetekben. Nagyszámú szakrecenziót közölt a Zentralblatt für Mathematik nemzetközi referáló folyóiratban. 1962–1972 között szerkesztője volt a Studia Universitatis Babeş-Bolyai matematikai sorozatának.
Önállóan és társszerzővel megjelent könyvei: Analitikus geometria példatár (egyetemi tankönyv, társszerző Radó Ferenc. Kolozsvár. 1957); Ecuaţiile fizicii matematice (egyetemi tankönyv, Kolozsvár. 1972); Matematikai kislexikon (társszerzők Maurer Gyula, Orbán Béla, Radó Ferenc, Vincze Mária. Bukarest. 1983); Parciális differenciálegyenletek (Kolozsvár. 1998); Közönséges differenciálegyenletek (Kolozsvár. 2001).
Az 1989-es változások után bekapcsolódott a magyar nyelvű felsőoktatás kialakításának és fejlesztésének munkájába. 1992–1996 között a matematikai kar dékánhelyettese, 1996–2000 között a Babeş-Bolyai Tudományegyetem rektorhelyettese. Rektorhelyettesi tevékenységének köszönhetően ekkor kezdődött a magyar tagozat kiépítése az egyetemen. 2000-től tagja, majd alelnöke a Sapientia Alapítvány kuratóriumának, 2003–2007 között, nehéz körülmények közepette, elvállalta a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektori tisztét, majd nyugdíjba vonulását követően rektori tanácsosként tevékenykedett tovább, elévülhetetlen érdemeket szerezve abban, hogy az egyetem sikeresen vette az akkreditációs akadályokat. 1997-től alelnöke a Magyar Professzorok Világtanácsának, majd elnökségi tagja az újjászerveződött, és immár Magyar Professzorok Nemzetközi Szövetsége nevű szakmai társaságnak. 2003-tól tagja a Magyar Tudományos Akadémia Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottságának.
A romániai magyar nyelvű egyetemi oktatás problémáiról több tanulmányt is megjelentetett, úm. Kolozsvár, magyar nyelvű felsőoktatás (in: Magyarország 2000, Magyarország képe a nagyvilágban, Budapest. 1997); The Bolyai University 1945–1959 (társszerző Magyari András, in: University and Society – a History of Higher Education in Cluj in the 20th Century Kolozsvár. 1999); Képzési és kutatási együttműködés a felsőoktatásban erdélyi szemmel (in: A XXI. század sikeres Magyarországáért. Tudóstalálkozó 2000, Budapest. 2000. Bővített kiadás 2003); Egyetemépítési gondok Erdélyben (in: III. Civil Fórum. A tudás mint társadalmi erőforrás konferencia. Kolozsvár, 2001); Magyar nyelvű egyetemi oktatás Romániában (in: Közös múlt és közös jövő: szellemi kézfogás az egyesült Európáért. Debrecen, 2005); Önálló erdélyi magyar felsőoktatási hálózatra van szükségünk (in: Sült galamb? Magyar egyetemi tannyelvpolitika. Konferenciakötet, Somorja-Dunaszerdahely 2005); A MTA határon túli programjának hatása az egyes magyar kisebbségi régiók tudományosságára (in: Tudományos konferencia a MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság megalakulásának 10. évfordulója alkalmából. Budapest. 2006); Per aspera ad astra – Az Erdélyi Magyar Tudományegyetem öt éve. (Társszerzők: Bakacsi Gyula, Dávid László, Hauer Melinda, Tonk Márton. Magyar Kisebbség, 2006/1–2); A határontúli felsőoktatási és K + F támogatások és hasznosulásuk (Debreceni Szemle 2007/1); Miért van szükség Romániában (Erdélyben) magyar tannyelvű egyetem(ek)re (in: 2007 legyen valóban az egyenlő esélyek éve a Babeş-Bolyai Egyetemen. Kolozsvár. 2007 (magyar, román és angol nyelven).
Munkásságát több díjjal és kitüntetéssel jutalmazták. 1964-ben elnyerte a román Oktatási Minisztérium évi matematikai díjának II. fokozatát. 2000-ben Magyarország kormányfője a Magyar Köztársaság Kisebbségekért Díjával jutalmazta. 2002-ben a Magyar Tudományos Akadémia Arany János-érmével ismerte el szakmai és intézményszervezői munkásságát. 2013-ban megkapta a Sapientia EMTE Bocskai István-díját, majd 2015-ben a Magyar Érdemrend tisztikeresztjét vehette át. 2013-tól az Erdélyi Múzeum-Egyesület tiszteleti tagja.
Egyetemszervezési és tanári munkája mellett a családját sem hanyagolta el, példás férj, apa, nagyapa és dédapa volt. Derűs életfelfogása átragadt azokra is, akik társként, barátként vagy egyszerűen csak ismerősként körülvették.
Csendes, kitartó, de sohasem hivalkodó tevékenysége példaképül szolgálhat másoknak is. Imreh István jeles történészünk kedvenc mondását, miszerint a jókedvű verekedőt szereti az Isten, úgy parafrazálhatnánk, Szilágyi Pálra is vonatkoztatva, hogy a csendes verekedőt szereti és támogatja az Isten.
Szilágyi Pál életét és munkásságát nyugodtan jellemezhetjük a bibliai mondással: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam.”
Emlékét kegyelettel és szeretettel őrizzük és ápoljuk.
Magyar Professzorok Nemzetközi Szövetségének Elnöksége
Lovász László, az MTA elnöke átadja az Arany János-érmet Dávid László professzornak.
Lovász László, az MTA elnöke, az Akadémia Közgyűlésén átadja az Arany János életműdíjat Putarszky Ivánszky Veronikának.
Kiss Ádám tiszteletbeli doktor Higuchi Mitsuru professzorral, a Testnevelési Egyetem másik tiszteletbeli doktorával.
Kiss Ádám professzor úr, Szövetségünk alapító tagja, 2017. február 28-án, a Testnevelési Egyetem Ünnepi Szenátus ülésén vette át a Doctor Honoris Causa tiszteltbeli doktori kitüntető címet dr. h.c. Mocsai Lajostól, az egyetem rektorától.
Tóth Miklós egyetemi tanár laudációjában kiemelte Kiss Ádám atomfizika területén több évtizedes nemzetközileg is kiemelkedő tudományos tevékenységét, elért eredményeit, tudományos és közéleti tevékenységét, szólt az egyetemi életben betöltött fontosabb megbízatásairól. ( ELTE TTK tanszékvezetője, intézet igazgatója, dékánja, doktori iskola elnöke, az Oktatási Minisztérium felsőoktatási helyettes államtitkára, BEAC elnöke.)
Az egyetemi és főiskolai sporttal munkája során mindvégig szoros kapcsolatban volt, jelenleg a Magyar Egyetemi és Főiskolai Sportszövetség elnökeként végez nemzetközileg is elismert tevékenységet.
Kiss Ádám professzor úr Doctor Honoris Causa előadását tartja.
Az MPV a rendszerváltás utáni években jött létre azzal a céllal, hogy hidat építsen az anyaországon belül és annak határain kívül tevékenykedő magyar professzorok között, segítse és támogassa a határainkon túli magyar nyelvű felsőoktatás, tudomány és kultúra megerősödését és fejlődését.
2017. január 17-én a Fővárosi Törvényszék kimondta az MPV megszűnését.
További információ itt található: Hírek/Gondolatok
